Párisi Udvar – a díszlet mögött
“Bemásztunk az üvegszerkezet és a védőtető közé, ahol egy olyan világ fogadott, melyet nehéz elfelejteni. Korabeli acélszerkezetek mögött a vázszerkezeten az üvegkupola prizmái áttetszően csillognak, mint egy üvegkorona csiszolatlan gyémántokkal. Ahogy egy talált kincs ragyog a poros padláson. Nekem ezt jelenti a Párisi Udvar.” – írja Nagy Csaba az Párisi Udvar rekonstrukciójáról.
A Párisi Udvar épülete olyan korból származott, amikor a díszes formavilág már egyedi műhelyben készített elemekből állt össze, és azokat szerelték fel az épületvázra, mint egy díszletet. A díszlet a fő irányba tekint, de izgalmas az is, ami mögötte van. Ezt az élményt szerettük volna megosztani és láthatóvá tenni. A fő irányt restaurálni és újjáéleszteni, de közben megmutatni azt, ami mögötte rejtőzik.
A passzázs világító üvegdongája, kupolái felett hol épülettömb, hol udvar volt. A bádogfedés már eltakarta a napfényt ott, ahol korábban fénnyel szórta be az üvegprizmákat. A leírásokban ragyog a fény, a korabeli fotók sötétek. A természetes fény tíz és harmincezer lux közötti – a mesterséges pár száz. Ezt kutatva másztunk be az üvegszerkezet és a védőtető közé, ahol egy olyan világ fogadott, melyet nehéz elfelejteni. Korabeli acélszerkezetek mögött a vázszerkezeten az üvegkupola prizmái áttetszően csillognak, mint egy üvegkorona csiszolatlan gyémántokkal. Ahogy egy talált kincs ragyog a poros padláson. Nekem ezt jelenti a Párisi Udvar.
A kristálykupola fölé olyan lefedést terveztünk, ahonnan az eredeti acél háttérszerkezet mögött kívülről is látszik a kivilágított üvegkupola, központi elemét képezve a passzázs feletti belső udvarnak. Egyszerűnek tűnik, de először alá kellett állványozni a kupolát, hogy a régi bádogtetőszerkezet alatt elkorrodált rögzítéseket cserélni lehessen. Vissza kellett bontani az üvegezést is, hogy megtisztítva, restaurálva, kiegészítve újra a helyére kerülhessen. De előtte meg kellett építeni az új, immár hőszigetelt lefedést, új tartókkal, új geometriával úgy, hogy az új lamellák között rejtett kincsként jelenjen meg a kristálykupola – a díszlet mögül előbújva.
Egy ikonikus épület rekonstrukciójánál a műemlékvédelmi, a mérnöki szakmai feladatokon túl elvárás, hogy a múlt tündöklését is újjá élesszük. 1910-ben Budapest egyik legdrágább telkén építette meg a Belvárosi Takarékpénztár új székházát. Schmahl Henrik egy egyedi, arab, mór és gót stílusjegyekkel bíró szecessziós épületet tervezett, melyen a kor legnevesebb mesterei dolgoztak, Zsolnay kerámiák, Róth Miksa üvegablakok díszítik. Építésekor Európa egyik legnagyobb kerámia burkolatú épülete volt, a második emeletig vörösrézzel és üvegmozaikkal díszítették. A két homlokzatot összekötő passzázs üvegkristály elemekből álló mennyezetével, gazdag díszítésével különleges ékszerdoboz, igazi látványosság volt Budapest belvárosában.
A Párisi Udvart új tulajdonosai reprezentatív, ötcsillagos luxusszállodaként újították fel. A földszinten van a passzázs, a vendéglátás és az üzletek. Az emeleti szinteken a lakások, irodák helyére szállodai szobák kerültek. A korábban befejezetlennek ható belsőudvari részen az emeleti szinteken is folytattuk a földszinti hátsó épülettömeget, így a tömeg rendezetté, a közlekedőrendszer körbejárhatóvá vált. A hátsó szárny tetejébe süllyesztve, kívülről nem láthatón és zajvédetten kapott helyet a korszerű gépészet. A lapostetőn egy, a főhomlokzattól visszahúzott rezidenciaráépítés készült, melynek páratlan a panorámája, ideális volt az elnöki lakosztály kialakítására. Homlokzata az utcai homlokzat mívességét idézi kortárs szellemben. Az épület teraszán tetők feletti függőkert látványa választja szét a régit és az újat.
A tervezés a kivitelezés alatt is tartott, négy és fél éven át, több mint félszáz tervező – építészek, belsőépítészek, restaurátorok, tartószerkezet-tervezők, gépészek, elektromos és világítástervezők és számtalan más szakág segítségével. Köszönet érte.
Nagy Csaba
Forrás: Építészfórum
További képek
